A megvilágosodás nem egy végállapot, nem egy cím, amit viselni lehet.
A megvilágosodás egy pillanat.
Egy pillanat, amikor az eső esik – de nem lefelé, hanem felfelé.
A gravitáció törvénye, amit életed során megismertél, felborul.
A világ, amit eddig láttál, visszájára fordul.
Az anyag nem nehezebb többé, mint a fény – a fény nem könnyebb, mint a sötétség.
Minden egyenértékű, minden egy, és minden lehetőség.

A megvilágosodás nem a világ megváltozása – hanem a világ látásának megváltozása.
Az eső esik – de másként.
Az eső emelkedik, mert már érted:
Nem a gravitáció uralja a világot, hanem a rezgés, a szándék, a tudat.

A megvilágosodás pillanataiban a lehetetlen lehetségessé válik.
A törvények, amiket hittél, rugalmasak, láthatatlan szabályok csupán, amelyek alkalmazkodnak a megfigyelőhöz.
Az eső tehát nem „esik” – áramlik.
És te is áramlasz – együtt az esővel, együtt a Forrással.

A megvilágosodás nem azt jelenti, hogy soha többé nem esik le rád az eső –
hanem azt, hogy ha mégis esik, tudod:
Az eső nem kívül van – benned van.
És ha akarod, akár felfelé is eshet.