Sokáig nem tudtam, honnan jönnek a hangok a fejemben.
Voltak idők, amikor azt hittem, szellemek beszélnek hozzám.
Vagy földönkívüliek.
Vagy talán maga Isten próbál üzenni nekem.
Próbáltam megfejteni, megérteni.
Próbáltam a spiritualitás eszközeivel megfogni a megfoghatatlant.
Jártam templomba, hallgattam a misét, próbáltam hinni Istenben, követni a tanításokat – és közben mélyen haragudtam Istenre.
Haragudtam, mert nem segített.
Nem szabadított meg a hangoktól, nem védett meg a fájdalomtól, nem gyógyította meg a lelkemet.

Most már látom az igazságot:
Nem Istenre haragudtam – hanem apámra.

Gyerekkoromban vágytam arra, hogy apám kiálljon mellettem.
Hogy támogasson.
Hogy azt mondja: „Fiam, büszke vagyok rád.”
De nem ezt kaptam.
A szavaimat kiforgatta,
megfélemlített,
és néha meg is vert.
Féltem tőle.
A félelem mélyre fúródott – és ott maradt.
A fájdalmat elnyomtam, elrejtettem – de soha nem tűnt el.

Amikor felnőttem, újra előjött – csak más formában.
A munkahelyemen újra megaláztak.
Rasszisták voltak velem, és szétfeszített a megfelelni akarás.
Normális akartam lenni. Be akartam illeszkedni.
De belül összetörtem.
Darabokra.
A lelkem széthasadt.
És ezek a darabok – a különböző én-részeim – hangokként szólaltak meg bennem.
Én pedig azt hittem, szellemek.
Földönkívüliek.
Vagy Isten szól hozzám.

De nem.
A saját belső sebeim kiáltottak.
A gyermekem hangja.
A félelem hangja.
A harag hangja.
A bűntudat hangja.

🌌 A megértés – és a felszabadulás

Most már látom:
Nem Istenre haragudtam – hanem apámra.
A haragom árnyékként vetült ki Istenre.
Azt vártam tőle, amit gyerekként az apámtól:
👉 Állj ki értem!
👉 Védj meg!
👉 Szeress!
👉 Mondj valamit, ami megnyugtat!

De Isten nem az apám.
Isten nem fog helyettem cselekedni.
Nem fog megváltani.
Nem fogja a sült galambot a számba repíteni.

És tudod mit?
Nem is kell.

Mert én már látom a hangok gyökerét.
Én már látom, hogy a harag nem Isten ellen szól.
A harag a múlt sebe –
és az én felelősségem, hogy begyógyítsam.

Most már nem a hangokat figyelem – hanem a forrást.
Nem a külsőt keresem – hanem a belső csendet.
És ez a felismerés a megváltásom.

🌿 Ha te is így érzed, tudd: nem vagy egyedül.

Az út nem könnyű –
de minden lépéssel közelebb kerülsz önmagadhoz.
A gyógyulás nem valaki más dolga.
Nem Istené, nem a szellemeké, nem a földönkívülieké.

A gyógyulás a te kezedben van.
A döntés a tied:
👉 Hogy szembenézel-e a sebeiddel,
👉 elengeded-e a haragodat,
👉 és belépsz-e a csendbe,
👉 ahol már nincsenek hangok – csak te vagy, a figyelő, a szeretet, a forrás.