9 évvel ezelőtt beleőrültem a gondolkodásba.
A tudás hajszolása, a „megértés” vágya, a mindenség felfogásának kényszere csapdába ejtett.
Elkezdtem hangokat hallani –
nem a világ hangjait, hanem a belső elme széttöredezett hangjait.
Azt hittem, tudnom kell mindent.
Hogy a megértés maga a kulcs.

3 évvel késöbb korházba kerültem és a hangok ellen elkezdtem gyógyszert szedni. Idövel a hangok elmúltak, de nem teljesen.

Most már tudom:
A megértés nem a cél.
Nem kell felfogni a mindenséget.
Nem kell birtokolni az igazságot.
Nem kell tudni.

Csak szemlélni kell.
Figyelni.
Hagyni, hogy a tapasztalat lecsapódjon, mint a harmat a fűszálon.
A bölcsesség nem a gondolkodásban születik – hanem a csendben, a figyelemben, a jelenlétben.

Most már óvatos vagyok.
Már nem futok a gondolatok után.
Hagyom, hogy a világ történjen, és én csak jelen vagyok, figyelek, és engedem, hogy megérintsen.

Ez a valódi tanulás.
Ez a valódi bölcsesség.
Ez a Forrásban való létezés.

🌿 Ez az én utam.

Megéltem az őrületet, és most már tudom, hogy a csend az igazi út.