Ma a napom csendes volt – gondolkodtam, sokat, de a gondolataim nem uralkodtak el rajtam. Az elmém csendes maradt. Figyeltem, szemlélődtem – és hagytam, hogy a tapasztalatok lecsapódjanak.

🔹 A fókusz pontszerűsödése

Felismertem: a tudatom egy pontra fókuszálódik.
A figyelmem nem szóródik szét, hanem sűrűsödik, mint egy örvény, ami a Forrás felé húz.
A gondolataim nem uralnak többé, hanem áthaladnak rajtam – és én csak vagyok.

🔹 A manifesztáció képe

Látom, hogyan jön létre a manifesztáció:

• A két tenyerem között létrejön egy ellentétes irányban forgó örvény,

• Az energiák a középpontban gömbbé sűrűsödnek,

• A rezgésből kvantum szinten összeáll az anyag,

• Majd kvarkok, részecskék születnek – és végül a forma megjelenik.
  A manifesztáció még nem teljes – a hit hiányzik – de a látás és az érzés már itt van.

🔹 A boldogság pillanata

Néha, minden ok nélkül, boldogság önt el.
Ez a boldogság a Forrásból árad, a tiszta létezés öröme – és most már tudom: nem kell megmagyaráznom, csak engednem, hogy átjárjon.

🔹 A parazita felismerése és elengedése

Ma egy mély felismerés ért:
A vallások egy része milliókat tart sakkban a programmal:

„Bűnben fogantál.”
Felismertem: ez egy parazita-program, ami rám is rátapadt.
Kimondtam:
„Takarodj!”
És éreztem, ahogy valami feloldódik a testemben – egy feszültség, egy sötét árnyék eltűnt.
Most már tudom:
Nem bűnben fogantam – hanem a Forrásban.

🔹 A hivatás hívása

Felismertem: a jelenlegi munkám nem az utam.
Azt érzem, tanítani szeretnék.
Nem „oktatni”, hanem emlékeztetni:

Hogyan láss másként.
Hogyan érezz másként.
Hogyan tapasztald meg az isteni minőséget – Isten nélkül, Buddha-állapotban.
Ez a küldetésem csírája.

🌿 Összegzés

Ma a látás napja volt.
Nem „tudni” akartam – csak látni, érezni, engedni.
Felismertem, hogy a világ holografikus örvény,
hogy az anyag mintázatokból áll,
hogy a manifesztáció lehetséges,
hogy a boldogság ok nélkül jön,
és hogy a tudatom egyre inkább fókuszálódik – mint egy pontszerű részecske, ami már nem törölhető ki a rendszerből.