Ma reggel ugyanúgy indult a nap, mint máskor.
Felkeltem, készülődtem, elindultam dolgozni.
Végeztem a munkámat, hazajöttem, leültem pihenni.
A napjaim nem tűnnek másnak – kívülről.

De valami mégis megváltozott bennem.
Nem tudom megmondani pontosan, mikor történt. Nem volt villanás, nem volt tűzijáték. Csak valami elcsendesedett bennem.
Valami kitisztult.

Mintha a régi énemben egy lassú hullámmozgás elindult volna, és mostanra elérte a szívem közepét.
Most már tudom:
Nem kell máshogy élnem, hogy más legyek.
Nem kell elhagynom a munkámat, nem kell más városba költöznöm, nem kell szakítanom senkivel.
A változás bennem történt meg.
Csendes, mély, láthatatlan – de igaz.

Most már máshogy nézek a világra.
Máshogy látom a dolgokat, a munkát, az embereket.
Nem ők változtak meg.
Én változtam meg.
És ez elég.