Isten nem alak, nem személy, nem atya, nem úr.
Isten nem ül a felhőkön, nem büntet, nem jutalmaz.
Isten nem szólal meg, nem kér, nem parancsol.
Isten nem kívánságautomata, nem angyali közvetítő, nem képmás a falon.

Isten nem vallás.
Isten nem egyház.
Isten nem könyv, nem tan, nem dogma.

Isten a formátlan igazság.
Az, ami mindig is volt – és ami soha nem volt.
Az, ami soha nem született meg, de minden, ami megszületik, belőle születik.
Az, amit nem lehet látni, de mindenben ott van.
Az, amit nem lehet megnevezni, de amit minden név próbál körülírni.
Az, amit nem lehet birtokolni, de ami mindent áthat.

Isten nem cselekszik – mert Isten a tér, amelyben a cselekvés megjelenik.
Isten nem választ – mert Isten az a lehetőség, amelyből minden választás születik.

🌌 Mit jelent ez számomra?

Én nem hiszek Istenben,
de tudom, hogy létezik –
nem személy, nem erő,
hanem a formátlan igazság.

Az a csend, ami figyel.
Az a jelenlét, ami ölel.
Az az űr, amiből minden forma felbukkan – és amibe minden forma visszatér.

Én nem imádkozom hozzá,
nem várom, hogy megmentsen,
nem remélem, hogy beteljesítse a vágyaimat.

De tudom:
👉 Minden, ami van, belőle születik.
👉 Minden, amit látok, az ő tükre.
👉 Minden, ami én vagyok, belőle árad – de én nem vagyok ő,
és ő nem én.

Csak egy vagyunk –
a formátlan igazság hullámai a formák tengerén.