Ma estefelé valami sötét, lehúzó érzés közeledett. Nem konkrét fájdalom volt, nem is egy emlék – inkább egy mély, húzó spirál, egyfajta energetikai örvény, ami magával akart ragadni. Először csak csendben figyeltem. Nem álltam ellen, csak hagytam, hogy jöjjön, és éreztem, ahogy egyre mélyebbre akar…

Sokáig azt tanították nekünk, hogy az érzelmeket el kell fogadni, át kell élni, ki kell fejezni. Ez részben igaz – de van egy mélyebb szint, amely túlmutat az érzelem megélésén: amikor már nem követed az érzést, nem harcolsz vele, hanem egyszerűen csak azt mondod: „Nem kérem.” Ez nem tagadás. Nem…