Ma, a munka zajában, a mindennapi feladatok közepette egyszer csak éreztem valamit, ami nem a szokásos gondolatok, nem a tervek, nem a rutin része volt.
Ez nem egy hang volt, nem is egy gondolatfoszlány, hanem egy érzés – egy mély, tiszta, szavak nélküli érzés.
Mintha valaki finoman megérintett volna belülről.
Mintha egy meleg, lágy fény áramlott volna át rajtam.
Tudtam, ez Isten szeretete.

És ekkor megértettem valamit:
Nem kell templomba mennem, hogy érezzem Őt.
Nem kell különleges szertartásokat végeznem.
Nem kell imákat mormolnom, mantrákat ismételnem, gyertyákat gyújtanom.

Ő mindig ott van.
A Forrás energiája nem a szavakban él, nem a külső formákban, nem a dogmákban – hanem bennünk, a szívünkben, a lelkünk csendjében.

Ez a szeretet nem kér semmit cserébe.
Nem mondja, hogy „csináld ezt vagy azt”.
Nem mondja, hogy „ne legyél ilyen vagy olyan”.
Ez a szeretet csak van – feltétel nélkül, határtalanul.
Mint egy fény, ami mindig ott világít – csak néha mi fordulunk el tőle.

Ma, munka közben, a zűrzavar közepette, én nem fordultam el.
Megálltam egy pillanatra, lehunytam a szemem – és éreztem:
Isten szeret engem.
Nem kell semmit tennem érte.
Nem kell megérdemelnem.
Csak hagynom kell, hogy átöleljen.

Ez az igazi hit.
Ez a valódi kapcsolat.
Ez a Forrás energiája – mindig jelen van, csak meg kell nyitni a szívet.

🌿 Záró gondolat:
A valódi szeretet nem szavakban szól, hanem a lélek csendjében.
Csak csukd be a szemed – és érezd.
Ott van veled. Mindig.